Szarvasmarha parazita, Parazitás betegségek | Kutyatár | Kézikönyvtár


Legeltetett kérődzők belső és külső élősködői I. A legelőn élő kérődzők szarvasmarha, juh, kecske belső és külső élősködői között több olyan van, amely egyaránt veszélyt jelent mindhárom fajra nézve. Ezeket együtt tárgyalom. Külön fogok kitérni azokra a parazitákra, amelyek speciálisan csak egy-egy állatfajt érintenek. A szűkös terjedelmi lehetőség és a téma bősége miatt a leggyakrabban előforduló és gazdasági szempontból jelentős parazitózisokkal kívánom megismertetni az Olvasót.

Laposférgek Lapított, kétoldalian szimmetrikus, egyszerű testfelépítésű állatok, melyeknek csak emésztésre, kiválasztásra és szaporodásra specializálódott szervei vannak. A mételyek szarvasmarha parazita három fajjal kell feltétlenül foglalkozni. A legjelentősebb és legismertebb a szarvasmarha parazita májmétely okozta heveny, illetve idült megbetegedés. Az életciklusa vízhez, nedvességhez kötött, ezért kis vízfolyásokkal, nedves tocsogókkal tarkított legelőn élő állományoknál kell az előfordulásával számolni.

Enterobiasis

A májmétely a kérődzők epeereiben szarvasmarha parazita. Az itt lerakott peték az epével, majd a bélsárral keveredve jutnak ki a szabadba, ahol a - kerek féreg kezelése a tüdőben környezetben élő - köztigazda csigában fejlődve és megsokszorozódva, fertőzésre alkalmas lárvák metacercaria alakulnak ki.

A fûszálakon megtapadt, ellenálló burokba zárt lárvákat legelés közben veszik fel az állatok.

bél paraziták blastocystis hominis

A vékonybélben aktivizálódott lárvák a bélfalat átfúrva jutnak a májba. Itt vándorlásukkal a szöveteket roncsolják és kisebb-nagyobb vérzések kialakulásával járó heveny fasciolosist okoznak, ami többnyire a nyár második felében, kora ősszel jelentkezik.

Súlyos szarvasmarha parazita esetén ilyenkor a tömeges elhullás sem szokatlan.

szarvasmarha parazita

A szarvasmarha parazita év alatt keletkezett enyhébb fertőzöttség miatt kialakuló májelváltozások következménye az idült megbetegedés. Erre utal a gyenge étvágy és a rossz kondíció. A lassan kialakuló vérszegénységet gyakran az áll alatti jellegzetes ödéma kíséri. A klinikai tünetekkel nem járó szubklinikai fertõzöttségre csak a bélsárvizsgálattal kimutatható peték jelenlétébõl lehet következtetni.

A bendőmételykórt többféle, elsősorban a bendőben megtelepedő mételyfaj okozza. A környezeti feltételekkel szemben támasztott igényük és fejlõdésmenetük hasonlít a májmételyéhez, ezért gyakran szarvasmarha parazita fordulnak elõ. A heves hasmenéssel, vérszegénységgel, ödémával, magas elhullási aránnyal jelentkezõ heveny megbetegedést a még vékonybélben szarvasmarha parazita fiatal mételyek okozzák.

A nem sajátos klinikai tünetek idõszakában peték még nem ürülnek a bélsárral, ezért ennek vizsgálatával a fertõzöttséget nem lehet kimutatni.

A Magyarországon előforduló féregfertőzések

A mételyek bendõbe vándorlása után megindul a peteürítés, melynek alapján a klinikai tünetek nélküli idült betegség megállapítható. A védekezés alapelve mindkét métely esetében az, hogy tavasszal - lehetőség szerint -ne kerüljön kezeletlen fertőzött állat a legelőre, mivel a tél folyamán a hideg jelentősen megritkítja a fertőzésre alkalmas metacercariák számát. A legelőszemlék során fel kell deríteni a szarvasmarha parazita életfeltételeit biztosító nedves részeket, és szarvasmarha parazita lehet, ki kell zárni a legeltetésből.

Ha erre nincs lehetőség, akkor legalább azt el kell érni, hogy az év második felében ezeket a helyeket az állatok ne látogassák!

Parazitás betegségek

A köztigazda szarvasmarha parazita irtása nem szokott eredményre vezetni és jelentős környezet szennyezéssel jár! A lándzsásmételykór főleg a kiskérődzőkben okozhat vérszegénységgel, ödémával és kondícióromlással együtt járó megbetegedést.

Teljes szövegű keresés Parazitás betegségek A parazita egy másik élőlényen vagy élőlényben, annak kárára élősködik. Ismerünk növényi és szarvasmarha parazita élősködőket. Növényi élősködők például a gombák. Állati paraziták az orsó- a galandférgek, a tetvek, a bolhák stb. Vannak külső és belső élősködők.

Jó kondíció esetében azonban az epeérben több ezer métely előfordulása sem okoz klinikai tüneteket. Ez azzal magyarázható, hogy a lándzsásmétely nem vándorol a szarvasmarha parazita szövetében, így nem is roncsolja azt.

A fertőzöttséggel száraz legelőn tartott állományokban találkozhatunk, mivel első köztigazdája valamilyen szárazföldi csiga a második pedig hangya. A fertőző lárvaformát metacercaria tartalmazó, elpusztult hangyát legelés közben szarvasmarha parazita fel a végleges gazda. A vékonybélbõl az epevezetõn jut a fiatal métely szarvasmarha parazita epeerekbe, ahol több évig is élhet. A fertőzött legelő mentesítése nehéz szarvasmarha parazita ellenálló peték és a széles körben elterjedt köztigazdák miatt.

Bélsárvizsgálattal a fertőzöttség megállapítható, és jó hatásfokkal végezhető a gyógyszeres kezelés.

szarvasmarha parazita

A laposférgek másik csoportjába tartozó galandférgek okozta fertőzöttségnél különbséget kell tennünk abban, hogy a haszonállatokban a kifejlett féreg, vagy annak lárvája található-e meg. A kérődzőkben két Moniezia faj kifejlett formája fordul elő.

Ezek a több méret hosszúságot elérő, ízelt testű élősködők a vékonybél lakói. Fejlõdésükben a talajon megtalálható szarvasmarha parazita atkák játsszák a köztigazda szerepét. A bélsárral ürülõ petéket tartalmazó ízeket, vagy szarvasmarha parazita táplálkozás közben fogyasztják el és így alakul ki bennük a fertõzésre alkalmas lárva alak.

Trichuriasis

Legelés közben a kérõdzõk ezeket parazitá vagy féreg lárvát tartalmazó elpusztult atkákat megeszik. A fiatal férgek a vékonybélben megtelepedve érik el a peteürítéshez szükséges érett állapotot. A fertőződés a legeltetés igen korai időpontjában megtörténhet és elsősorban a fiatal állatoknál bárány, borjú, gida okoz szarvasmarha parazita, puffadt hassal, senyvességgel és időnként elhullással járó megbetegedést.

A védekezés alapja az, hogy az ismerten fertőzött endémiás legelőn tartott állatokat áprilisban, vagy május elején megelőző gyógyszeres kezelésben kell részesíteni. A lárvális galandférgességnek sokféle formája cysticercosis, echinococcosis jelentkezhet a kérődzőkben.

Ezeknek a szarvasmarha parazita a végleges gazdái az ember és a kutya. Az emberre is veszélyt jelentő és a pásztorkutyákban gyakran előforduló háromtagú galandféreg Echinococcus granulosus petéiből kiszabadult lárvák, a legeltetett kérődzőkben szarvasmarha parazita főleg juhokban és kecskékben - elsősorban a májban és szarvasmarha parazita tüdőben, de a vérkeringés útján egyéb más szervekben is echinococcus hólyagokat képeznek.

A lárvális formák által okozott klinikai tünetek a kergekórt kivéve többnyire általánosak, így a diagnózis felállítása nem könnyû. A védekezés alapja a megelőzés: a pásztorkutyák rendszeres évente többszöri féreg ellenes gyógyszeres kezelése, illetve a fertőzési lánc megszakítása. Hengeres férgek Testük megnyúlt, keresztmetszetük közel körkörös, így testük hengerszerű.

Méretük rendkívül szarvasmarha parazita, szervezetük a táplálkozást és szaporodást szolgálja. Egy részük szabadon él a természetben, más részük növények és állatok élősködői. A gyomor-bélférgesség kifejezés nem csak egyfajta parazitózist jelent, hanem magába foglalja az emésztőtraktusban élősködő többféle parazita egyidejű jelenléte által okozott tünet együttest.

Fejlõdésük köztigazda nélkül közvetlenül zajlik. A fertõzõdés a petébõl kiszabadult lárvával, legelés közben szájon át történik. A lárva felvételét követően héten belül megindul a peték ürítése. Az először legelőre kerülő fiatal állatok a legfogékonyabbak a fertőzésre, és bennük alakul ki az a mennyiségű féreg, amely szarvasmarha parazita szarvasmarha parazita megnyilvánuló betegséget okoz. Hazai viszonyok között a tél folyamán a fertőző lárvák nagy része elpusztul, ezért arra szarvasmarha parazita törekedni, hogy tavasszal féregtelenített állomány kerüljön a legelőre.

Már csak azért is, mert a fertőzött anyáknál az ellést követően fokozott peteürítés figyelhető meg periparturient riseami a született bárányok masszív fertőződését okozza. A legelőre kikerült petékből a legeltetési szezon második felére alakulnak ki nagy mennyiségben fertőző lárvák, így a második megbetegedési hullám augusztus-szeptember hónapban várható, szarvasmarha parazita meteorológiai viszonyok között. A betegség lefolyása a különböző féregfajok arányától és az összes féreg mennyiségétől, valamint az állat korától és tápláltsági szarvasmarha parazita függ.

A gyenge kondíciójú bárányok súlyosan, az idõsebb, ellenállóbb juhok rendszerint enyhébben betegszenek meg. Folyamatos alacsony szintû szarvasmarha parazita bizonyos mértékû immunitást vált ki az állatoknál. A klinikai tünetek általánosak. Fõtünet a hasmenés, kondícióromlás és a tejtermelés csökkenése, de fõként Haemonchus fertõzöttség esetén jellemzõ a vérszegénység, a nyálkahártyák sápadtsága.

Petékkel szarvasmarha parazita legelõre járó állományokat célszerû tavasszal és július-augusztusban anthelmintikus kezelésben részesíteni. Az állományok parazitológiai állapotát laboratóriumi vizsgálattal célszerû ellenõrizni. Eredményre vezet az is, ha nyár közepétõl olyan legelõre hajtjuk az állományt, ahol az év elsõ felében nem volt legeltetés legelõváltás. A kérõdzõk tüdõférgességének két formája van. A másikat a légcsõben élõ légcsõféreg Dictyocaulus idézi elõ, amelynek fejlõdéséhez nincs szükség köztigazdára.

Kórtani jelentõsége inkább a légcsõférgességnek van, fõleg az elõször legelõre kerülõ borjaknál.

Frommectin injekció

A járványmenet hasonló a gyomor-bélférgekéhez. A tünetek a tüdõ megbetegedésére utalnak: magas láz, köhögés, légszomj, ezzel együtt járó fáradékonyság és lesoványodás. A károsított tüdõszövetben másodlagos baktériumos fertõzés alakulhat ki. Erõs fertõzöttség esetén elhullás is bekövetkezhet. A fertõzöttség bélsárvizsgálattal megállapítható.

Szarvasmarha, juh és sertésben élő paraziták elleni készítmény

A gyógykezelés elsõsorban a légcsõférgességnél eredményes. A kis tüdõférgek elleni gyógyszeres beavatkozás csak részleges eredményt hoz, mivel a szövetekben élõsködõ férgekhez nem minden hatóanyag jut el megfelelõ mennyiségben.

Itt az állatok kondíciójának, ezzel együtt a szervezet általános ellenálló képességének növelésével lehet javulást elérni. A szarvasmarha és a bivaly legnagyobb cm bélben élõsködõ, közvetlen fejlõdésû férge az orsóféreg Toxocara vitulorum. Szarvasmarha parazita állatok fertõzõdése kétféleképpen következhet be: szájon át a fertõzõ lárvát tartalmazó pete lenyelésével, ill. A pete felvétele után a lárva a toxocaroid típusú vándorlás után végül az izmokban, kötõszövetben, tõgyben vagy máshol nyugalmi hypobiotikus állapotban hosszú ideig megmarad.

Vemhesség alatt az anyaállat szöveteiben reaktiválódott lárvák okozzák a borjak tejen keresztüli fertõzõdését, ami már az elsõ életnapon bekövetkezhet. A magzatkorban fertõzõdött borjak vékonybelében már megtalálhatóak a még petét nem ürítõ orsóférgek.

A férgek Szarvasmarha parazita vándorló, vagy nyugvó lárvákkal való fertõzöttségnek kortani jelentõsége kicsi és tünetmentes. A bélcsatornában lévõ kifejlett férgek étvágytalanságot, rossz fejlõdési erélyt, szarvasmarha parazita bélgyulladást és egyes esetekben bélgörcsöket, bûzös hasmenést, senyvességet, elhullást okozhatnak.

A fertõzött borjak lehelete vajsavhoz vagy acetonhoz hasonló szagú. A fertõzöttség megállapítására legalkalmasabb szûrési módszer a hetes korú borjúcsoportok rendszeres bélsárvizsgálata és a bélsárral spontán ürülõ kifejlett férgek felismerése. A fertõzött borjak kezelésére anthelmintikumok állnak rendelkezésre, a szövetekben nyugvó lárvákkal endektocidokkal pusztíthatjuk paraziták tünetei a melléküregekben. A szigorú technológia szerinti kezelést több évig kell szarvasmarha parazita.

A fertõzöttség állományon belüli alakulását a borjak rendszeres koprológiai vizsgálatával kell ellenõrizni és az szarvasmarha parazita függõen lehet a technológián módosítani. Merényi László.